Emléked
Ligeti Éva 2006.07.10. 17:03
Még ma is él
Emléked
Eljött a nyár, nélküled ébred
Hamvas hajnal, csókolja képed
Falon, futnak cikázó fények
Felvillannak elrepült évek
Madár dalol az ablak alatt
Szerelmünkből, egy fénykép maradt
Árnyas fák közt, öleltél régen
Mikor a Nap delelt az égen
Csók hevében vallottad, szeretsz
Most mereven nézel, s rám nevetsz
A pillanat örökké kísér
Barna szemed álmokat ígér
Ülök magam, fotelem ölel
Képed nézem, ajkad oly közel
Meleg van bent, de lelkem fázik
Selyemruhám, könnyemtől ázik
Felolvadnak az álmok benne
Újra veled, de jó is lenne
|